play n flow

Napodból mennyi az, ami igazán Te vagy?

"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid!
Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed!
S ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!"
Frank Outlaw

"Silence"

"A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen, vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó. Úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé."

(Kurt Tepperwein)

"Vigyázz, mit mondasz! Minden fölösleges szóról el kell számolnod. Sose mondd: 'Belebukom; kirúgnak az állásomból; nem tudom kifizetni a lakbért.' Tudatalattidnak nincs humorérzéke. Amit kimondasz, megvalósítja."

(Dr. Joseph Murphy)

aztán csááááóóóóó szerda welcome csütörtök, ismét egy nagyszerű nap!

Furcsa dolog, de nekem a mindennapok a kedvenceim.

Minden ÁLDOTT nap.

Nyugodt őrület önt el, ha az életemre gondolok. Hihetetlen felfogni, milyen.

Gyönyörű. És nemcsak a számba vehető ajándékokról beszélek, a család meglétéről és milyenségéről például, hogy pont olyan, hogy nem tökéletes, így nem érzem magam fekete báránynak. Nincs még egy ilyen szép és tarka világ, amit a szüleim teremtettek meg a semmiből Isten segítségével.

Ha azt mondanám, nem is álmodtam ilyen párról, aki a szerelmem, az önfeladásom, önmeghaladásom, barátom és haverom, testvérem és szeretőm, bűnben és szentségben osztozóm- hazudnék. Mertem ilyenről álmodni, és volt, hogy ostobának éreztem magam miatta. Ilyenkor mindig távolodott, de tudatomban és alatta érte éltem minden napom. Érte csináltam ezerszer ezer felülést, 100szor száz kilométert, és olvastam 10szer tízezer verset.

A Barátnőm, a társaim,  a lelki otthonaim, hol annyi darabkám található meg.

Mind megadatott.

Tudom, hogy képes vagyok rá, hogy méltó legyek. Tudom, hogy én is tudok adni. Tudom, hogy teremtő erő van bennem, annyi akarat és kitartás, mint tíz spártaiban.

Tudom, hogy különleges az életem, és megérdemlem. Nem lehet másé, mert akkor már másé lenne.

De nézz körül- mondom magamnak. Hányféle családot, életet, párt látsz?

S látsz-e különbet, neked-valóbbat? -Egyetsem.

Szegeden vagyok egyetemista. Mostanában futás közben a régi hídon átmenve lihegve bámulom a Tiszát és Szeged fényeit. Azt mondogatom: én Szegedi Egyetemista voltam. És valahogy tényleg úgy látom magam, bő tíz év után, hogy könnyes szemmel merengek büszkén azon, hogy itt éltem, szerettem, gyűlöltem, szenvedtem, sírtam, tanultam és vidultam, úgy, ahogyan azt illik.

És most itt ülök , majdnem csillámló sziklafalon, féligszítt cigaretta nélkül, és írok...

hihetetlen mázlista vagyok... elkezdhettem írni a szakdolgozatom, mert 3 évig tanultam és hallgattam, hogy kitágítsam agyam szegleteit, hogy képessé tegyem magam egy kreatív kutatómunkára. Ráadásul én választhattam a témám, hogy az egyéniségemhez legjobban illőt hordozzam magamban egy hónapon át nagy intenzitással. Három hét. Ennyi maradt rá. Aztán bekerül a fiókomba, és 2 hónap múlva verem a fejem, hogy mennyi mindent ki lehetett volna még hozni belőle. Most kell megtennem mindent ,ami lehetséges a számomra. Aztán 2 év után csak félévente veszem elő, hogy leporoljam.

De most még fontos! Mert most korona lesz, érdemes korona, méltó, mint ami érzi, hogy nem akármilyen élet részévé kell válnia. Nem. Illenie kell, nem csillognia, mattopál árnyalatban, súlyosan állva kritikus szemek előtt, koponyák előtt úgy, hogy meg ne roppanjon, meg ne billenjen- mint ,ahogyan én se tettem.

Hányan ölnének mindezért..... és lásd, hogy csak felsoroltam a felsorolhatatlant. Még semmit sem mondtam a csodákról, az áldásokról és a kegyelemről, nem tudsz a harmóniámról, az elszántságomról és a gyermekességemről. Mit sem mondtam az álmaimról, a vágyaimról, a mindennapjaimról.

Az érzéseimről, melyek bolygókat hevíthetnek, hurrikánt támaszthatnak.

A könyveimről és a könnyeimről.

Mit sem tudsz semmiről, csak én meg Ő, kinek világa világom, kinek mosolya forrásom, válla támaszom, szíve válaszom, illata oltalmam.

Ilyen a világom, miről beszélni nem tudok, s melyről nem is lehet. Egyetlen dolgot lehet tenni: méltónak lenni, és én erre tettem fel életem.

Március 30.

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, ha szemedet leveszed a célról.

Március 31.
Változtasd meg a lelki beállítottságod, és körülötted meg fog változni a világ!
A világod olyanná válik, amilyenné tenni akarod. Elérhetsz nagy sikereket, vagy élhetsz nyomorúságos, reménytelen életet. A döntés a tiéd. Ha a pozitív irányt választod, mozgásba hozod azokat az erőket, amelyek lehetővé teszik, hogy ígéretes pályát fuss be, boldog családod, kellemes barátaid legyenek, egészséges maradj mind fizikailag, mind lelkileg, és részed legyen az élet más örömeiben is. Világod megváltoztatása egy belülről kifelé irányuló tevékenység. Vagyis önmagaddal kell kezdened. Ha olyan irányt választasz, amely életedet pozitív pályára teszi, jobbá teszed életedet, és jobbá teszed azok életét is, akikkel kapcsolatba kerülsz.

Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben víz, egy és ugyanaz, de mindegyik folyó az egyik helyen keskeny, a másikon sebes, hol széles, hol csendes, hol tiszta, hol hideg, hol zavaros, hol langyos. Ugyanígy van az emberekkel is. Mindenki magában hordja az összes emberi tulajdonságok csíráit, néha az egyik nyilvánul meg benne, néha a másik, s olykor egyáltalában nem hasonlít önmagához, holott ugyanakkor mégiscsak önmaga marad.

Lev Tolsztoj

"Élj és cselekedj úgy, mintha minden tőled függene, ugyanakkor tudd és örvendezz azon, hogy ez nem igaz."

Lucio Della Seta

Every breath you take
Every move you make
Every bond you break
Every step you take
I'll be watching you

Every single day
Every word you say
Every game you play
Every night you stay
I'll be watching you

O can't you see
You belong to me
How my poor heart aches with every step you take

Every move you make
Every vow you break
Every smile you fake
Every claim you stake
I'll be watching you

Since you've gone I been lost without a trace
I dream at night I can only see your face
I look around but it's you I can't replace
I feel so cold and I long for your embrace
I keep crying baby, baby please

Every move you make
Every vow you break
Every smile you fake
Every claim you stake
I'll be watching you

"Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk... Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk." Carl Gustav Jung

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

Téged szeretnek: könnyen értenek,
nem kérdezed, ha félni kell, hogy félj-e;
én tulmagasra vettem egemet
s nehéz vagyok, azért sülyedtem mélyre.

Lásd, öt és fél kilósnak szült anyám,
de elviselte. Azért kell kivárnom,
ki innen vesz föl s elvisel magán,
hogy szabad lélek legyek a világon.

Szerencséd volna? Én azt nem hiszem.
Majd előtűnik mögüle az érdem,
vagy összetörsz s a tél vizeiben
kemény szavakért könyörögsz majd térden.

Nekem sikerült (s ez is szégyenem,
hisz nem egyéb az ember-árulásnál)
hogy csupán száraz kenyeret egyem
az isten testén való osztozásnál.

megfulladok

Csak addig fogsz eljutni, ameddig a tudatod képes látni. Ha valamit elítélsz vonalon túlinak, hát, oda soha nem fog lépni a lábad.

"Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc... az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol." -Elvarázsolt kastély c. film

Nekem most újra meg kell találnom azt, ami tegnap még nagyon meg volt. Hirtelen válik az ember kifosztottá, mikor nem is számít rá. Tegnap úgy éltél, mint aki jól van, tud mindent, és nem vár.

A harmónia ideiglenes. A káoszból teremtetted pár másodpercre, hogy aztán újabb káoszt idézzen elő életedben egy fordulat, amire megértél. A felfordult élet zihál a nyomodban, követeli, hogy értsd meg és tedd helyre. Fejlődj.

De a lelked erősebb az agyadnál. Vár, fél, temet. Temeti a múltat, fél a jövőtől, várja, hogy vége legyen. Pedig becsap. A káosz mindennek a lehetőségét magában hordozza, mindig jobbá tesz, mert megadja a lehetőséget. És téged olyannak ismerlek, aki él vele.

De én nem hazudok. Ha benne vagyok, bevallom. És megtehetem, hogy ember legyek, hogy néha gyenge legyek és féljek. Hogy féltsek. És nem tehetem meg, hogy ne legyek őszinte.

Aztán jön egy könnyektől mentes pillanat, egy ott maradt fájdalomérzet, egy sajgó fej. Azután minden elcsendesedik. Olyan csend lesz bent, mint amilyen holt idegenségbe burkolózik körülötted minden. Ebben a döbbenetes egyedüllétben van kire gondolj. Radnóti is gondolt. És te sajnálod magad?

A szögesdróton kívülre kerülni talán nemcsak akarat kérdése volt. Merünk-e rácáfolni, mondván, nem akarták elég jól?

Ugyan. Soha nem érti meg a mai ember, hogy minden nézőpont kérdése, és nincs ott A fókusz, Az örök igazság, A mérce, és nincs A léc feltéve.

Mindenki magának állítja fel. Előtte érdemes körülnézned, mire van lehetőséged.

Talán ha van mit enned. Ha tudsz járni. Ha gondolataidat szavakba tudod formálni. Ha élnek azok, akikből lettél, mert nem szakítottak ketté.

Ha van hová lehajts fejed kényelembe, és nem kell tartanod magad a föld felett ,hogy a bogarak ne másszanak a füledbe. Vagy ha nem kell sort sor után tapogatva  álmokat betűznöd vaksötétben.

Mert van, akinek az álma az volt, hogy újra élhessen. Hogy rendelkezzen maga felett.

Neked meg tök evidens ugye?!

Aztán elmúlik a fejfájás, és élhetsz tovább. Talán ugyanúgy, esetleg kicsit másképp. Akkor mi változik?

Ezért kívánom neked ,hogy a 2x2 józansága hulljon fejedre.

Azt szeretem Pestben, hogy ott el tudunk bújni.

Kecskeméten nem lehet elbújni.

Szegeden most nagyon egyedül vagyok.

Hol lenne jó?

Mindegy, csak valahol vele. Talán jó messze, elbújtatva a hajamban, távol a világtól, az esőtől, a széltől.

"Aki a szerelemben be akarja biztosítani magát, hogy meg ne égesse az ujját, semmit se kockáztasson, az a leghatásosabban lehetetlenné teszi, hogy igazi tapasztalatra és mély kapcsolatra tegyen szert. A Himaláját sem lehet megmászni a moziban. A szerelem csak akkor jutalmaz meg bennünket, csak akkor hoz az életünkbe csodákat, ha komolyan vesszük, és odaadjuk magunkat neki. A szerelem nem olcsó dolog, s őrizkednünk kell attól, hogy magunk tegyük olcsóvá." Carl Gustav Jung